2011. július 27., szerda

 a szellő kellemesen simogatja arcát, kis fürtös copfja jobbra-balra leng ahogy bandukol a járdán. a hulló falevelek illata, a nyár végi virágok bódító varázsa olyannyira emlékezetembe vésődtek, hogy ha becsukom a szemem bármikor fel tudom idézni. a kis kezét fogom, ugyanolyan puha, mint szokott, néha szorítja, néha már csak a kisujjunk fonódik össze. kezemben az iskolatáskája, telis-tele kincsekkel, frissen becsomagolt könyvek, füzetek, színesek, ceruzák, pálcikák, tízórai, matricák. Arca gondtalan, reményteli, odaérünk az osztályterem elé, puszit nyom az arcomra és megígéri a következő szünetben itt fog várni. e pillanattól kezdve  tudtam, mindig vigyáznom kell rá.





...a postot Phuginak ajánlom :)  

2 megjegyzés: