2010. november 29., hétfő

káosz és zűrzavar

újra itt. a mai nap elég vegyes volt érzelmileg, minden átment rajtam újra és újra, voltam dühös, csalódott, jókedvű, szomorú, idegbeteg, leszarom, semmilyen, de a vége mindig ugyanaz: üres. megőrülök ettől a helyzettől, elegem van! néha úgy érzem, jól lenni nem is olyan nehéz, aztán történik valami és puff megint ott vagy  ahonnan indultál.   elhagyottnak lenni egy dolog, de a hazugságok azok már komolyabb érzelmi szinten vannak. hogy valakiben ekkorát lehet csalódni, iszonyatos érzés. ahogyan lassan összeáll a kép, minden apró mozzanata óriási fájdalommal jár, azt hiszed ettől rosszabb már nem lehet és akkor tessék, csak rosszabb van mindig és mindig rosszabb és rosszabb. legszívesebben nem is tudom csak jól belerúgnék valamibe, hátha attól jobb lenne, de tévedés, ez egy szar! pocsék így létezni.
de túl kell ezen már végre lépni, mert nem vagyok egy hülye kis picsa! ettől én sokkal okosabb vagyok, pisis kis hülyegyerekekre kár időt vesztegetni. 
 így is lesz. leszarom hangulat ismét. ha belegondolok, h elrontják az ilyenek a napomat, hát én nem hagyom. este moziest és egész hétre van programom, szóval szomorkodni nincs is okom tulajdonképpen. inkább örülnöm kellene, hogy végre ismét a magam útját járom, a saját életemet élem, csalódás, bizonytalanság és hazugság kizárva.  úgyhogy leszarom!!! akkor is mosolyogni fogok! mosolyogva szebb a világ, boldogság. erre vágyom.

2010. november 28., vasárnap

varázslat

ismét  eltelt egy hét, gyorsnak tűnik, nem baj. most jobb ez így. túl vagyok ezen a hétvégén is, hm vagy a hétvége van rajtam túl, az is lehet:) vasárnap délben megérkezni  a szombat esti buliból, igen igen tudok valamit srácok. jövőhéten mellőzöm az éjszakai életet, legalábbis hétköznap, ellenben pénteken az év vacsorájára vagyok hivatalos, köztudott, hogy onnan csak úgy lehet eljönni, ha már a mentő visz el alkoholmérgezés miatt.. kíváncsi vagyok. 
ma van advent első vasárnapja. most jövök a karácsonyi vásárból. nagyon szép! gyönyörűek a fények,  finomak az illatok, kedvesek az emberek, kellemesek az ott töltött percek. :)  a karácsonyi hangulatom várat még magára, biztosan kivárja a megfelelő pillanatot. ma egy másik hely varázsolt el, a Dóm. sohasem láttam még belülről, ma viszont a kedves idegenvezetőm meglepett ezzel az ötlettel. ha még ti sem láttátok mindenképpen nézzétek meg, nem is lehet szavakkal jellemezni, valóban látni kell, csodaszép. hihetetlen mennyi hely van a világon amit alkalmunk sincs megnézni, és szomorú, hogy van olyan is ami mellett hetente elsétálunk és mégiscsak 3 év múlva fedezzük fel magunknak. 
közben hallgatom a híreket, csodálom, hogy nem teszik ki legalább a 16os karikát, a brutalitás és az agresszió egyre inkább előtérbe helyeződik, csak én nem emlékszem vagy régebben tényleg kevesebb ilyen hírrel találkoztunk?! halott csecsemőt találtak egy kukában, rendőrt gázoltak... roppant szép világban élünk. nem is tudom, hogy aki még most tervez családot, mit tehet? arra biztosan nem gondol, hogy milyen világban kell felnőnie és élnie a gyermekének.  jójó annyira nem borzalmas a helyzet, nyilván nem jön még a világ vége és nem egy háborús zóna lesz a játszótere csak azért mégiscsak elgondolkodtató, hogy nem engedheted el egyedül még ha csak a szomszédba is szeretne átmenni játszani. nagyot változott a világ pár év alatt. a változás alapvetően jó, csak az a baj, hogy mi rossz irányba változunk. de elég most a negatív gondolatokból, mennem kell, sok dolgom van még, kezdem azzal, hogy én is meggyújtom az első gyertyát:)

   szép estét nektek. 


2010. november 24., szerda

napirend

heyho. úgy tűnik megérkezett a tél, nagyon hideg van, a szabadban is, de itt az irodában is, egyszerűen a srácok nem értik meg, hogy van kilincs az ajtón...ejjejj nyáron pedig nagyon értenek hozzá, nem értem. a mai napom elég sűrű lesz, 5 találkozó, este vmi buli és még műszaki átadásra is haza kell sietnem, jó az elmúlt hetekben hozzászoktam már ahhoz, hogy kb nincs egy unalmas percem sem, nade azért ez a mai soknak tűnik így elsőre, ráadásul buli után szinte egyből jövök dolgozni, aztán a holnap délutánom is hasonlóképpen alakul előreláthatólag. barátnőmet szeretném már meglátogatni, nagyon régen találkoztunk sajnos  :( csak eljutnom oda most egy kicsit körülményes, ott is aludnék nála, úgyhogy csak este van rá lehetőségem átmenni hozzá, szóval ezt még nem tudom hogyan is legyen. ráadásul korábban másik barátnőmmel is beszéltük ezt a csütörtököt,   helyszín az Aquapolis :) amikor először voltunk a srácokkal elvarázsolt a hely, hihetetlenül szépen van kialakítva, minden ott van ahol annak lennie kell! természetesen az első pár órát a csúszdaparkban töltöttük, végigpróbáltuk az összeset aztán a legdurvábbakat favorizáltuk természetesen, így oda rohangáltunk fel. aztán picit megfáradtunk és átmentünk a csendes wellness részébe, itt szaunák vannak, pezsgőfürdők meg egy hatalmas úszómedence, éppen jó  a mélysége, leér a lábim, úgyhogy biztonságban úszkálhatok kedvemre:) nem szeretek mély vízben úszni.. na nem azért mert nem tudok! hanem olyan érzést kelt bennem mintha az életemért küzdenék. szóval a lényeg, hogy gyönyörű ez a rész! hangulatvilágítás, csend és nyugalom, még forró teát is lehet inni, nagyon megtetszett. ezért is határoztuk el, hogy ennyit igazán megérdemlünk néha-néha, úgyhogy még az is lehet, hogy ez lesz a holnapi program, egyenlőre fogalmam sincs. annyi biztos, hogy az edzés ma kimarad, és az angolórám is lemondásra került, sebaj szombaton pótolok ígérem. az edzés igazából semmi említésre méltó annyit viszont kiemelnék, hogy jár le néhány idősebb pocakos úr is, jó persze nem illenek  a közegbe  de meglepő a kitartásuk, ők tényleg az egészségükre gondolnak, hogy edzettek legyenek, vagy fogyjanak mindegy mi a cél de a lényeg az, hogy ott vannak, lejönnek. naponta lejárok és minden nap találkozok velük is. sok fiatal megirigyelhetné őket, azok akik kifogásokat gyárolnak vagy akik a gép előtt görnyednek és játszanak mondjuk ( ennek van a legkevesebb értelme az életünk során, fel is idegesít a téma, nem is fejteném ki a véleményem bővebben, csak annyi, hogy ezek az emberek mit gondolnak??! mit mondanak majd néhány év múlva, jaja elértem az x szintet,profi vagyok, igaz, hogy az életem meg csak elsétált mellettem,de nem baj én elértem az x szintet! minek??? pfff. borzalmas ). visszatérve sokra értékelem ezeket az embereket, akik foglalkoznak az egészségükkel, ezáltal feltételesen a környezetükkel a családtagjaikkal is, mivel nem kell korán elveszíteniük őket,vagy gondoskodni róluk betegen. érdekes, hogy mennyire kevesen törődnek ezzel, most nem csak a sportolásról beszélek, itt a dohányzás, a mértéktelen és nem minőségi étkezés,  hogy keveset foglalkozunk magunkkal. vegyünk például egy anyukát aki dolgozik, gyereket nevel és otthon is ellátja a háztartást, ez az anyuka miért nem áldoz magára mondjuk egy délutánt? amikor egyedül van, pihenhetne, elővehetné a rég elfeledett könyvet, kipróbálhatna egy új arcpakolást esetleg bejelentkezhetne egy masszázsra, bármi. bármi amitől feltöltődik. sajnos ezt a legtöbb esetben felváltja a távirányító és a sok hülyeség amit hihetetlen fontos megnézni. eszükbe sem jut magukkal foglalkozni, csak hisztizni, hogy nekik semmire sincs idejük, főleg nem magukra. blablabla. mindenre van kifogás, ez a jelen. meg a nem tervezek és akkor nem hibázhatok. nagyon negatív világban élünk, tele savanyú uborkával. ez elszomorít. de most nem foglalkozom ezzel, egy jó nap előtt állok és kezdek jobban lenni, most csak ez számít. nektek is legyen szép napotok és foglalkozzatok kicsit magatokkal ma! szép idő van, vegyétek elő a kedvenc könyveiteket, az egyik kedvenc helyemen a Szent István téren lehuppanva egy padra töltsetek el egy fél órát. :) puszik!

2010. november 21., vasárnap

elfeledett emlékek, új kalandok

hmm, méghogy vissza kellene fogni kicsit a csavargást..eltelt pár nap de én egyfolytában csak buliban voltam.  de  nem bánom, ajj nagyon vicces dolgok történnek ilyenkor az emberrel :) 
hamarosan jönnek az ünnepek, szeretem ezt az időszakot, advent,mikulás, karácsony, szilveszter, újév. minden így együtt szépen sorban, kicsit kárpótol minket a  rossz időért, a sárért, esőért, na meg a hosszú napfénymentes órákért. nálam még nem érezhető a karácsonyi varázslat, pedig a hozzá kapcsolódó marketing már pár hete erősen megjelent a médiában, a Széchenyi téren már áll a város karácsonyfája és jövőhéttől a karácsonyi vásárban is vacsizhatunk, de most valahogy nem nyerő. biztosan az elhúzódott kellemes őszi idő az oka, nehezen képzeljük el a telet, a hideget ha még egy kis pulcsiban is kényelmesen napfürdőzhetünk. kétségbe azért nem kell esni, azért van még pár hét karácsonyig. lehet gondolkodni az ajándékokon, az újévi fogadalmakon, szervezni a szilveszteri bulit. hm újévi fogadalmak, igen ez egy olyan dolog ami vagy  van egy ember életében vagy nincs. nekem nincs. nem is értem ki veszi ezeket komolyan. ha változtatni akarsz az életeden, akkor miért kell várni január elsejéig? egy esetben tudom elképzelni, ha azt fogadjuk meg, hogy holnaptól nem iszunk, ez a szilveszter este miatt ugye még nem aktuális de a január 1 az már mehet, és ha egy kicsit többet is ittunk este akkor másnap reggel biztosan ezzel a gondolattal ébredünk. de csak ebben az egy esetben. ráadásul az ilyen fogadalmak témája mindig az amit szinte minden nap halogatunk, majd holnaptól! és társaik. én inkább ezeket a változtatásokat fordulópontokhoz kötném, olyan fordulópontokhoz amik váratlanul érnek, valami ami miatt megváltozik az életvitelünk, veszteség ér minket esetleg, vagy iskolát, munkát, otthont váltunk.  hirtelen elgondolkodunk hova tartunk, mit tettünk eddig, helyes úton járunk-e. én is ezen gondolkodom, hogy hova tart az életem. alapvetően olyan embernek tartom magam aki eléri céljait, persze nem lehetetlen célokat kell kitűzni, úgy nehezebb:) mindig valami kicsivel kell kezdeni, szépen gondosan felépíteni, szerintem minden embernek kellene gondolkodnia a jövőjén nem az öregkoron hanem mondjuk a következő 10 éven, hogy mit is kellene addig tenni és hogyan. célok nélkül unalmas az élet, hogy majd lesz valahogy, na ettől meg még falra tudok mászni.persze a spontán dolgok is fontosak, na de azért mégiscsak na!   célok nélkül nincs sikerélmény. sikerélmény nélkül nem érzed, hogy boldog vagy. nem úgy fekszel le aludni, hogy igen megcsináltam.  tehát valahol el kell kezdeni. én most sajnos egy kis időre erről megfeledkeztem, hihetetlen mennyire át tudjuk venni egy-egy ember szokásait, életvitelét. de ha már így alakult, hát ez van. viszont a semmittevés nem rólam szól. mondhatjuk úgy is, hogy megpihentem kicsit. de most már kezdem tisztán látni az elmúlt időszakot, azt hogy sehova sem tartott, semmire sem volt jó, semmi hasznosat nem tanultam. akartam, de nem rólam szólt. van amikor bármennyire is fáj de tudjuk, ez volt a legjobb dolog az életedben, ha fordulóponthoz érsz. ismét. tehát újrakezdheted, megfogadhatod. úgy ahogy te szeretnéd, hiszen ez csak a te életed.

2010. november 18., csütörtök

hangover

uff. nos így reggel elég vicces a hangulatom. tegnap ünnepeltük a legjobb barátom születésnapját, újra a régi csapat. tetszett. a reggel már az egyik helyi szórakozóegységben ért minket, ezzel nem is lenne semmi baj, csak annyi, hogy 5 után már kelnem kell, szóval a pihenést sikerült ma is elnapolni. nem bánom. az elmúlt időszakban gyakran előfordult, hogy rövidebb-hosszabb időre belenyúlik ez a tevékenység az éjszakába. lakótársammal például elhatároztuk, hogy felfedezzük Szeged 'kocsmáit' nem is kell mondanom, hogy egy-egy este azért kettőnél több helyet nem sikerült még meghódítanunk, de szépen lassan azért a belvárost bevesszük:) szeretem ezeket az estéket. na nem az alkoholmámor miatt..habár kicsit lassítani kellene, picit sokallom ami már mostanság folyik. visszatérve a tegnapra és a barátokra, nagyon jó érzés ha tudod van akire bármikor számíthatsz. ha több ilyen ember is van az életedben az pedig hihetetlen szerencse. én megválogatom a barátaimat, nekem fontos, hogy higgyek ebben. a barátság szent erejében. eddigi életem során sok helyen laktam már, mindenhol új emberek egy új világ fogadott, így nehezebb rábukkanni és meg is tartani azt akit érdemesnek tartasz a barátodnak nevezni. mintha kevesebb időd lenne erre, ellenben azzal  aki felnő egy helyen oda jár iskolába ott él, annak egyszerűbb ez szerintem. a lényeg, hogy nem sok igaz barát szaladgál manapság, de azt gondolom ha kitartóak vagyunk meglelhetjük. egyszerűen imádom azokat a beszélgetéseket, amikor épphogy találkozunk és már be sem áll a szánk, rengeteg mesélnivalónk van, pedig alig pár órája, napja nem találkoztunk, beszéltünk. figyelünk egymásra és megosztjuk a titkainkat, érzéseinket bármit, mert tudjuk biztonságban vagyunk. egyre több esetben fordul elő, hogy hallgatok másokat, tudomásom szerint barátokat de rá kell jönnöm, hogy ez egyáltalán nem az aminek látszik. nem tudom hova tenni ezeket a dolgokat. képmutatás. hazugság. majd erről egyszer bővebben. 
nektek szép napot, én próbálom ezt a napot is túlélni:) este vacsizni megyünk, úgyhogy szundi szintén későbbre halasztva. belefér. 

2010. november 16., kedd

at the very start

heyhey!  ma már szinte mindenki blogol, megoszt, érdeklődik, feltölt, chatel, csak még erre rákattint...szinte mindenki tagja egyik-másik közösségi portálnak,  ma már net nélkül nincs is élet... munkánk, tanulmányaink, a mindennapjaink megéléséhez van minderre szükség. egy ilyen világban élünk.. pár év alatt jutott el eddig az emberiség, hiába felgyorsult világ ez. de ha már így alakult bővítem a bloggerek világát, előbb-utóbb úgyis mindenki itt köt ki:) sok blog inkább naplószerű, én ezt mellőzném, egy olyan blogra gondoltam, ami a gondolataitokra, világszemléleteitekre, érzelmeitekre  hat.  egyenlőre ennyi. puszi nektek!