képzeljétek a középiskolás barátnőm hétfőn írt egy üzenetet, hogy szegeden van, nem-e találkozunk. már volt programom Petivel, de átprogramoztuk és az estét a Tisza parton töltöttük, piknikeztünk és rengeteget beszélgettünk. éjjel 1kor értem haza, nagyon nagyon örültem, hogy találkoztunk és most is nagyon örülök még mindig!! már nem is emlékeztünk mikor láttuk egymást utoljára, körülbelül érettségi utáni nyáron, azaz réges-régen. Ő már azóta Pesten lakik a vőlegényével, tudom, hogy Pest nincs a világ végén de valahogyan mindig elmaradt a randi, azért írogattunk egymásnak azóta is, csak a személyes találkozás maradt el. biztosan veletek is előfordult már ez a helyzet, amikor csak a körülmények alakítják át a kapcsolatokat, nem rosszabbá nem mássá, csak egyszerűen szakadozóvá, ugyanakkor a jellege megmarad, ugyanúgy tudtok mindenről beszélgetni, egymás szavába vágva és csak repül az idő. klassz volt a hétfő este!!
sajnálom, hogy elhanyagoljuk a barátainkat ebben a nagy értelmetlen rohanásban :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése