2011. január 21., péntek

ez a nap eddig nem éppen a legizgalmasabb. sajnos. nincs ami lefoglalja a gondolataimat. ilyenkor akaratlanul is elkezdek törpölni az életemen.. már azt hittem túl vagyok ezen a hullámvasutas hangulatváltozáson, hogy egyszer minden rendben máskor semmi sincs a helyén, úgy látszik tévedtem. nem is tudom, kábé én csinálom magamnak, de nem tudok ellene tenni. csak megtörténik és kész. érzek egy illatot, hallok egy szót, eszembe jut egy érzés és tessék! kész! itt tartok. megint. újra. igazából már nem is tudom mit érzek, inkább csak ilyen szeretethiány vagy valami hasonló. jól esne egy ölelés annyi biztos. holnap megyek haza, majd otthon megszeretgetem magam :) odabújok anyukámékhoz és akkor minden újra rendben lesz. jajj srácok becsüljétek meg ha szeretnek titeket, mert elég vacak hely lesz a világ ha megszűnik egy érzés.
na jó nem akartam ilyen érzelgős postot írni, csak így sikerült, másra most nem vagyok képes.
Olvastam nemrégen egy blogot, hasonló cipőben jár az írója, nála voltak fenn ezek a képek. nagyjából kifejezik ami most bennem dúl.




2 megjegyzés:

  1. csak azt tudom mondani, amit már hallottál tőlem: csodálatos, hihetetlen erős nő vagy!
    <3

    VálaszTörlés
  2. jól esik, köszönöm.


    puszikállak Zita:)

    VálaszTörlés