káosz és zűrzavar

újra itt. a mai nap elég vegyes volt érzelmileg, minden átment rajtam újra és újra, voltam dühös, csalódott, jókedvű, szomorú, idegbeteg, leszarom, semmilyen, de a vége mindig ugyanaz: üres. megőrülök ettől a helyzettől, elegem van! néha úgy érzem, jól lenni nem is olyan nehéz, aztán történik valami és puff megint ott vagy  ahonnan indultál.   elhagyottnak lenni egy dolog, de a hazugságok azok már komolyabb érzelmi szinten vannak. hogy valakiben ekkorát lehet csalódni, iszonyatos érzés. ahogyan lassan összeáll a kép, minden apró mozzanata óriási fájdalommal jár, azt hiszed ettől rosszabb már nem lehet és akkor tessék, csak rosszabb van mindig és mindig rosszabb és rosszabb. legszívesebben nem is tudom csak jól belerúgnék valamibe, hátha attól jobb lenne, de tévedés, ez egy szar! pocsék így létezni.
de túl kell ezen már végre lépni, mert nem vagyok egy hülye kis picsa! ettől én sokkal okosabb vagyok, pisis kis hülyegyerekekre kár időt vesztegetni. 
 így is lesz. leszarom hangulat ismét. ha belegondolok, h elrontják az ilyenek a napomat, hát én nem hagyom. este moziest és egész hétre van programom, szóval szomorkodni nincs is okom tulajdonképpen. inkább örülnöm kellene, hogy végre ismét a magam útját járom, a saját életemet élem, csalódás, bizonytalanság és hazugság kizárva.  úgyhogy leszarom!!! akkor is mosolyogni fogok! mosolyogva szebb a világ, boldogság. erre vágyom.