2012. április 28., szombat

Milánó


Remélem a képek által átérezhető lesz, hogy milyen csodaszép város Milánó, nagyon tetszett, örülök, hogy eljutottam egy ilyen barátságos és szép helyre :)  a repülőtérre vonattal mentünk, mivel sokkal egyszerűbbnek tűnt Szegeden felszállni ott meg leszállni, egyből be is csekkoltunk, időben indult a gép is.  A barátom most repült először, így elsősorban a repülés volt előtérbe helyezve :) majd miután rendben megérkeztünk már kezdtem a szállás miatt is aggódni, hogy jó lesz-e?! mindig attól parázok, hogy a képek szuperek, de valójában pedig csak egy koszos szoba, szerencsére még attól is klasszabb volt, mint amire számítottam. Ahogy megérkeztünk üdvözlésképpen még egy kivetítőn ki is írták a nevem :) a szobánk nagyon tágas volt és tiszta, minden nap tiszta törölköző, tiszta ágynemű, a személyzet is kedves és barátságos volt, egy szavunk sem lehetett :) 


A várost a kis térképünk alapján felmértük, bekarikáztuk azokat a részeket, amiket mindenképpen meg szerettünk volna nézni és miután teljesítettük egy mosolyjelet biggyesztettünk oda, hogy ez bizony pipa.:) A hotelben gyorsan lepakoltunk és el is indultunk sétálni egyet a környéken, első utunk az Arco della Pace-hez vezetett, nekem egy kicsit a párizsi Diadalívhez is hasonlít, csak kicsit kisebb, de mindenképpen nagyon tetszett. 








 Innen egyenesen sétáltunk tovább a Parce Sempione-hoz, egy nagy parkon keresztül vezetett az út, végig azon voltam meglepődve, hogy mindenhol milyen szép zöld a fű :) és tényleg!






Természetesen menyasszonnyal is szembe találkoztunk, amikor nyáron jártam Olaszországban, ott is mindig meglepődtünk Aresszal, hogy legyen bármilyen nap és bármilyen napszak mindig jön velünk  szemben egy menyasszony :D 

A park a  Castello Sforzesco-val ért véget, sok helyen volt felújítás, így nem nagyon tudtam róla értelmes képet készíteni. 


 Amikor elfáradtunk betértünk az egyik étterembe vacsorázni, Zola szerint : " ettől nem megyünk falnak " :D szó-szó nem adtak az itteni adagokhoz képest sokat, de azért végül is nem volt olyan kétségbe ejtő a helyzet :D


 Kicsit este elborult, sőt még el is áztunk kicsit, de egy hatalmas kád forró víz és egy jó nagy alvás és már el is felejtettük.. volna, ha nem szakad egész éjjel és még reggel is az eső. El is szontyolodtam, hogy akkor most mi lesz, hogy fogok fotózni és egyáltalán milyen már, hogy szakadó esőben kell majd várost néznünk, de aztán hirtelen huss eltűnt az összes felhő és szikrázó napsütésben indultunk útnak. 


 Teljesen véletlenül megálltunk Cimitero Monumentale-nál, illetve oda indultunk, csak a hátsó bejáraton mentünk be és nem voltunk biztosak benne, hogy valóban ott vagyunk-e ahol.  A milánóiak egyfajta panteonja, számos monumentális síremlék található itt. 












Mire a Duomo-hoz értünk, már tényleg nagyon szép idő volt és kellemes meleg,  a Dóm egyébként a világ harmadik legnagyobb lombard gótikus katedrálisa, melynek megépítése négy évszázadot vett igénybe. Valóban meseszép, csak ámultam és bámultam :) Hogy itt is legyen egy kis hasonlóság : Notre Dame :) ugye, hogy ugye?










 Ebédre pizza mellett döntöttünk, Zola rutinosan egyből két menüt rendelt :D


  
A Duomo mellett közvetlen található a  Galleria Vittorio Emanuele neves üzletekkel. Nápolyban a nyáron egy ugyanilyen sétálóutcán sétáltunk, én nem tudom, miért de Milánóban tele voltam deja vu-val :) 










 A Duomo belülről, a színes üvegek csak éjjel látszódnak kívülről is. 









 Elsétáltunk egy parkba kicsit megpihenni, Giardino della Guastalla a neve egyébként, itt már kicsit megint kezdett elromlani az idő, épp egy villamos megállóban ért minket egy laza fél órás jégeső, úgyhogy fel is pattantunk egy vilire egy kis városnézésre, miután leszakadt az ég, visszamentünk a Duomohoz, mivel Scott Kelby könyvében azt írja, hogy ha van már egy olyan épület, amelyet már agyon fotóztak, akkor örökítsük meg olyan környezetben, ami szokatlan, nem egy képeslapra való darab. Szóval lőttem párat, nekem nagyon tetszenek, nektek? 





Újabb nagy pihenés, a harmadik napon vonattal Genovába indultunk, viszont ezt a beszámolót holnapra hagyom, viszont a vasútállomásról még mutatok képet, hatalmas épület, a legnagyobb vasúti pályaudvar egész Európában.


Mielőtt a vonatunk indult még sétáltunk egyet a közeli Giardini Pubblici parkban, ahol a Museo di Storia Naturale is található. 



A városról még annyi, hogy a tömegközlekedés nagyon praktikus, gyors és sűrű járatok, szinte mindenhova el lehet jutni rövid idő alatt. Rengeteg kis üzlet van, sokszor eldugott helyeken, szupermarketeket továbbra sem kell keresgélni, ugyanis szinte esélytelen találni egyet is. Az emberek barátságosak  és végtelenül kedvesek. Angolul nagyon jól el lehet boldogulni, ha mégsem tudnak angolul segíteni, akkor olaszul segítenek, amit szintén meg lehet érteni, még úgy is, ha nem is tudunk olaszul. 
Ennyi lenne egyenlőre, holnap jövök a genovai beszámolóval, remélem hasznosnak találtátok a bejegyzést. Puszik :)

7 megjegyzés:

  1. De gyönyörű képek!!:)És a város is milyen magával ragadó!:)

    VálaszTörlés
  2. köszönöm az élményt! fantasztikus képek :)

    VálaszTörlés
  3. Annyira szép képek :$ jó volt őket nézegetni! :)

    VálaszTörlés
  4. Mintha én is ott sétáltam volna az utcákon... Hogy én mennyire szeretem az olasz életstílust!! :) 14-15 éves koromban voltam ott, de felnőtt fejjel is visszamennék, nyilván másmilyen lenne.
    Zola élvezte a repülést? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is nagyon imádom az olasz életstílust, mindenki ráérősen nyugodtan sétálgat, nagyon klasszak!! Szerintem most is nagyon tetszene Neked, így felnőtt fejjel :) Zola odáig volt a repülő miatt, várta is a visszautat, hogy megint repülőre szállhasson :D

      Törlés